A magyarbikali harangláb
A Kolozs megyei, Bikal (2.) későbbi nevén Magyarbikal első birtokosa Pál országbíró volt a XIII. század közepén, aki a tatárjárást követően, adománybirtokként kapta a falut IV. Béla Árpádházi királyunktól.
1400. december 6-án, Tamásfalvi Gergely kérését, IX. Bonifác pápa jóváhagyta, pápai engedéllyel építőmesterek a következő évben megkezdték felépíteni a bikali templomot. Két év alatt felépült (1402.) és Szent Lénárd tiszteletére lett felszentelve. Ma is meglévő ércharangját, 1627-ben öntötték és szentelték fel. Az egyhajós templom festett mennyezete, a fazsindelyes toronysisakja és a külső homlokzata, komoly sérülést szenvedett a XVI. század közepén a sorozatos török háborús betörések és gyújtogatások alkalmával. 1693-ban véglegesen életveszélyessé vált a templomépület egy kalotaszegi földrengésben. A súlyos káresemények hatására tornya ledőlt, festett mennyezete beszakadt, külső falazatai megrepedtek vagy részlegesen ledőltek.
1697-ben, báró Korda Zsuzsánna birtokai jövedelméből a falu templomát újjáépíttette. A ma is látható egyhajós szentély festett táblás mennyezete, Gyalui Asztalos János asztalos mester munkája.Ekkor készült el a templom híres, húsz méter magas fatornya, mely fatorony Kós Károly szerint „Erdély egyik legszebb, és egyik legrégibb négyfióktornyos haranglába volt”. (3.)
A templomot 1843-ban és 1861-ben, kijavították. A húsz méter magas harangláb szerkezetét 1922-ben életveszélyesnek minősítette az akkori építésvédelmi hatóság és még ebben az évben elbontották.
1923-ban, Kós Károly tervei szerint kibővítették a templom déli oldalát, a régi különálló harangláb helyére négy fiatornyos toronysisakot emeltek.
Szinte Gábor (1855.-1914.) tanár-néprajzkutató 1913-ban mérte fel a harangláb szerkezetét és készítette el méretarányos szerkezeti rajzát, amely tervrajz felhasználása alapján 2015-ben elkészítettem – A Magyar Néprajzi Múzeum felkérésére – fiaimmal, Barnabással és ifj. Zsolttal a református harangláb rekonstrukciós makettjét. Jelenleg a Magyar Néprajzi Múzeum családomtól megvásárolt tulajdona a rekonstrukciós makett, melyet félév alatt építettünk meg M 1:10 méretarányban.
(Makett a magyarbikali haranglábról Budapest, 2015. (4) – Ágoston Zsolt tanár, Ágoston Barnabás, ifj. Ágoston Zsolt munkája M: 160 cm, Sz: 80 cm, H: 80 cm. – Fotót készítette: Ágoston Zsolt tanár)
Szinte Gábor tanár-néprajzkutató gyűjtőmunkája felbecsülhetetlen jelentőségű napjainkban is: fotó dokumentumai, szerkezeti rajzai (5) az első világháborút követően részben elvesztek, de megmaradt gyűjteménye napjainkban a Magyar Néprajzi Múzeum megtekinthető.
A magyarbikali harangláb tölgyfából készült ácsolatát, székely ácsmesterek és építőmesterek tervezték és építették. Az építők neve az idők folyamán a múlt homályába vész, de mesterségbeli tudásukat remekbe készült alkotásaikat híven őrzi az utókor. Munkáikat többségében fotók vagy rekonstrukciós makettek formájában ismerhetjük
A magyarbikali református harangláb fő részei: „Toronylábak”; 2. „Harangház”; 3. „Sisaktető”.
„ A bikali fatoronynak nyolc lába van, melynek közepén egy fő oszlop áll, melynek neve – császárfa. Ez a fő oszlop adja a torony szerkezetét, a torony súlyát a lábak viselik. A talpgerendákba további lábak vannak bekötve, hogy a padlásgerendákat tartsák. A császárfa és a két toronyláb közé állított külön szerkezeteken lógnak a harangok. Fontos szerkezeti elemek a torony stabilitását biztosító – vihargerendák – melyek „X” alakban átfogják a padlógerendát és toronyoszlopokat. Ezek biztosítják, hogy viharban ne dőljenek össze a haranglábak…” (3.)
(A székelykaputól a törölközőig Szinte Gábor gyűjtései c. kiállítás fotó; Budapest, 2015. Tasnádi Zsuzsanna múzeumi kiállítás kurátortól kapott fényképfelvétel az Ágoston család tulajdona)
Rövidke tanulmányom a magyarbikali haranglábról itt véget ér, természetesen a teljességre való törekvés igénye nélkül adtam közre az általam összegyűjtött ismeretanyagomat. Hosszan lehetne szólni a hagyományos ács fakötésekről, említeni lehetne a felhasznált tölgy faanyagok természetes szárításának, máglyázásának módját a faanyagelőkészítés főbb szakaszait. Szólni kellene, a haranglábak állításhoz fűződő régi nemzetségi népszokásokról bár jól lehet néprajzi vonatkozású inkább, mint a készítés műveleti szakaszainak ismertetése.
Budapest, 2024.március 21. Ágoston Zsolt
Mérnök-tanár, szakvizsgázott pedagógus (Ped. II.)
Fafaragó népi kézműves A Magyar Kézművességért Alapítvány képviselője
