Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2005. március 19-én, életének 58. évében elhunyt

Légrádi László

budapesti szűcsmester.

Sokan ismertük és sokan szerettük, mert sok helyen megfordult és sok mindennel foglalkozott; mert érdekes, közvetlen és szeretetre méltó egyéniség volt. A nyolcvanas évek első felétől másfél évtizeden keresztül tagja volt a KIOSZ Országos Vezetősége (majd az IPOSZ Országos Elnöksége) mellett működött testületnek: az Országos Kisipari Kézműves Tanácsnak - a ma már egyre többek által nosztalgiával és hiányérzettel emlegetett „békebeli” OKKT-nak. Laci igazi csapatjátékosként, sokfelé szerzett sokféle tapasztalatával, fanyar humorával és verseivel egyik mozgatórugója, mókamestere volt ennek a csapatnak. Nyílt, szókimondó ember volt - aki azonban elnézést is tudott kérni, ha úgy látta, megbántott valakit.

Légrádi László alapító tagja és egy évig egyik alelnöke is volt az 1999-ben alakult Magyar Országos Művészi Kézműves Egyesületnek. A kamarai mozgalomban is aktívan részt vett: alapító tagja volt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának is, amelyben a Ruha-, textil-, bőripari Szakmai Osztály vezetőségi tagjaként és a Szűcs Mestervizsga-bizottság elnökeként dolgozott.

Mesterségének és termékeinek zsűri által is elismert színvonala miatt már a nyolcvanas években megkapta az OKKT Kézműves Oklevelét, a Kamarában végzett szakmai munkájáért pedig 2004-ben a BKIK Emlékplakettjét.

Nyugodjék békében, emlékét tisztelettel megőrizzük.