Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


barsi-erno-_foto-hajna.jpg2013. augusztus 8-án, 93 éves korában csendesen elhunyt dr. Barsi Ernő néprajzkutató, zenepedagógus, zenetörténész és főiskolai tanár.

A népi hagyományok gyűjtése mellett kiemelkedő érdemei voltak a néprajz és a népzene népszerűsítésében is. A tanítás mellett több száz néprajzi és népzenei tanulmányt, újságcikket, könyvet jelentetett meg. Ismeretterjesztő és tudományos írásai itthon és határainkon túl egyaránt ismertek. Szerepelt rádióműsorokban és élete végéig tartott előadásokat. Etnográfusi és pedagógusi munkájának eredményeként Győr-Sopron megyében több mint 50 intézményben indult meg a néprajz oktatása.

Emlékét tisztelettel megőrizzük, tanításait nem feledjük.

 

1920. június 28-án Sály községben született. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon fejezte be 1938-ban. Nagy hatással volt rá Újszászy Kálmán professzort előadása a népi hagyományok gyűjtéséről. Ekkor alapozta meg hegedű tudását és ismereteit is. Később teológiát is tanult. 1942-ben felvették a budapesti Zeneakadémiára - előzetes sikeres tanulmányai miatt rögtön a harmadik évfolyamra - a hegedű tanszakra. Tanárai között olyan szakmai hírességek voltak, mint Waldbauer Imre vagy Kodály Zoltán. 1944-ben lelkészképesítő vizsgát tett. 1946-ban hegedűtanári diplomáját szerezett. Ezután munkát nem kapva az apja által igazgatott iskolában tanított. A faluban vegyes kart, hangversenyt szervezett, ami egy újság cikk nyomán ismertséget szerzett neki.

1947-ben megjelent első írása „Sály falu zenei művelődése” címmel. A győri Állami Konzervatóriumban hegedűtanári állást kapott. Zeneoktatói munkaközösséget hozott létre, amiben egy időben több ezer diák tanult. Kodály javaslatára zenei előképzőt is szervezett. Célja a hatékony népzenei oktatás volt. A tanítás mellett népdalgyűjtést is végzett a falvakat és településeket járva és előadásokat is tartott. Győr környékén hangversenyeket szervezett. Ekkor ismerkedik meg Varsányi Ida győrújfalui tanítónővel, akivel 1948-ban házasságot kötött. Két gyermekük született: Ernő és Hajna.

1955-től már rendszeresen gyűjtött népzenei anyagokat. Először szülőfalujában, majd később Győr, Győr környéke (Rábaköz, Szigetköz, stb) Balaton, Velencei-tó környéke, Bodrogköz, Bükkalja, Felső Borsod, Csallóköz, Mátyusföld, Erdély, a burgenlandi Őrvidék, Bulgáriában, Sumen környékén. 1959-ben a felsőfokúvá, majd később főiskolává minősített győri tanítóképző iskolába ment át oktatni. 1970-ben doktorált szellemi néprajzból, disszertációjának címe: „Zene egy sályi pásztor életében”. Ekkor jelent meg Daloló Rábaköz című népdalgyűjteménye. Écsen Pávakört szervezett és 16 éven át vezette.

Habár 1982-ben nyugdíjas lett, aktív maradt és tovább tanított, több településen zenei és néprajzi előadásokat tartott. Népdalkórusának tagjaiból kamarakórus alakult Melodiárium néven. Több mint 40 könyvet írt.

Díjai és elismerései:

Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt

Magyar Néprajzi Társaság

TIT, Pataki Diákok Országos Szövetsége tiszteleti tagja

Életfa-díj

Kiss Áron-díj

Lévay József-díj

Tessedik Sámuel-díj

Apáczai Csere János-díj

Magyar Kultúra lovagja

Győr-Sopron Megyei Kék Szalag

Pro Urbe Győr

Sály község Díszpolgára

KÓTA-díj

Ortutay Emlékérem

Kodály Emlékérem

Szent László emlékérem

Csokonai Vitéz Mihály alkotói díj

Győr Megyei Jogú Város díszpolgára. (2009. március 15.)

 

Forrás:  Wikipédia