Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Február 25. és március 18. között a balatonfüredi Kisfaludy Galériában
volt látható a kétszeres jubileumot ünneplő 
 
Szuper Miklósné
népi iparművész,
 

szuperne.jpg

valamint:
 
az Alsóörsi Csipke Műhely,
a Balatonfüredi Örökségünk Hímző Műhely,
aCsepeli Hímzőkör,
a Paloznaki Hímzőkör és a
Tihanyi Hímző és Csipke Műhely
 
közös kiállítása.
 

 

„Örökség és küldetés”
 
Szuper Miklósné
 
 
   Szaktudás, tehetség, szorgalom. Állhatatosság, türelem, alázat. Nagylelkűség, lemondás, szerénység. Ezek és hasonló szavak hangzanak el Judittal kapcsolatban, akit csak látásból ismerek, pedig füredi létére már régóta aktív szervezője-résztvevője Paloznak kulturális életének is. Ezen a helyen ilyen gazdag szakmai életútról, mint az övé, csupán távirati stílusban lehetne írni, így hát marad az összegzés, az ízelítő az elmúlt harminc, hímzéssel és annak népszerűsítésével, valamint a közösségteremtéssel eltöltött évről, melynek eredményeibe bepillantást nyerhetünk a balatonfüredi Kisfaludy Galériában nemrég nyílt kiállítás segítségével, melynek anyagát az általa vezetett öt hímzőkör munkáiból állította össze. Megnyitó beszédében Ács Anna muzeológus a következő szavakkal méltatta Juditot és tevékenységét:
 
szuper-miklosne_-kokereszt.jpg„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Kodály Zoltán 1944-ből származó hitvallását idéztem, Kodály egyetemes érvényű művelődési programját. Intő szavak, mondatok ezek minden kor emberének. Kiállító népi iparművészünk, Szuper Miklósné, Judit asszony Kodály hitvallásának szellemiségében él és alkot szerényen, de mindig meggyőződéssel, biztos értékítélettel, Isten áldotta tehetséggel, hihetetlen szorgalommal, kitartással. Juditnak… kettős jubileuma van: hat évtized már megadatott neki a Teremtő által rá szabott 100 esztendőből-ugyanis, mint mondta, még legalább negyven évre való mintakincse, anyaga, fonala van a padláson, no meg, ezt már én teszem hozzá: legalább ennyi időre szóló energiája a hímzéshez, csipkeveréshez, s nem utolsó sorban családjához. A hat évtizedből kerek harminc éve elemi erejű szenvedélyként, mint maga megfogalmazta: soha el nem múló, örök szerelemként ragadta magával a népművészet… Az új nemzedék tagjaként tanulni kezdte az elődök kultúráját és azt megszerezte magának. S hogy tudását továbbadja, felsőfokú oktatói vizsgát tett hímzésből, csipkekészítésből és mézeskalács készítésből. A népművészet valóban jelenlevő múlt, élő örökség lett a számára és mindazoknak, akiket maga is tanított illetve most is tanít. Judit mély hivatástudattal, példamutató tevékenységével és közösségteremtő-formáló erővel tanít. Nem fojtja el az egyéni gondolkodást, a közös alkotás öröme, a közösség élménye a fontos neki. Tudja, a hagyomány akkor működik, pontosabban él, ha az emberi kapcsolatokat szolgálja. Szakköreinek tagjai a közös munkával legalább négy-öt évvel meghosszabbítják életüket, vallják egyöntetűen. És az élő hagyomány szolgálja a nemzetet, gazdagítja azt, erősíti önbecsülésünket. Nagy szavak ezek, ám nem üresek, mert érzés és tett van mögöttük, nem feledve, hova születtünk, hova tartozunk. Ezen a kiállításon is sajátos módon jelen van az egész Kárpát-medence, magyar és nemzetiségi hímzéskultúránkból kapunk ízelítőt.
Judit, aki 21 esztendeje a népi iparművész cím méltó viselője, 2005-től pedig Gránátalma díjas, öt szakkört vezet. 19 éve a csepeli és a paloznaki hímzőkört, 10. éve az alsóörsi csipkeműhelyt, 8. éve, amióta Juditék Füredre költöztek a füredi és tihanyi hímzőkört. Energiái így bizonyítottan végtelenek, mert a kéthetenkénti foglalkozásokra mintákat készít elő, tervez, tudatosan keresi a pályázatokat és készíti azokra a tagokat. Füreden, ahol korábban nem volt ilyen szakkör, s most az Önkormányzat támogatásával, a Városi Művelődési Központban helyt kapva működhet, a hölgyek képesek évente fejenként 32 munkát is elkészíteni a maguk örömére és pályázatokon elnyert kiváló eredményekkel. Ezen a kiállításon Judit ad válogatást míves, szemet-lelket gyönyörködtető munkáiból. S köszöntik őt kettős jubileuma alkalmából szakkörei, mind az öt. Számadás is ez egyben, számadás az egyéni és közös teljesítményről, minőségi munkáról. Mert, mint Márai Sándor írta bölcsen, „Magyarország is csak a minőség igényével élhet és maradhat fenn az új Európában, nincs módunk középszerűnek lenni.”
Joggal állítom, Szuper Miklósné, Judit és szakkörének minden tagja a minőség igényével él. Mert Judit és szakkörének tagjai is küldetéses emberek, akiket, Reményik Sándor szavaival élve, hiszem, „fölvesz szekerére az Idő, aki vad lovakat hajt.”
 
   A hímző asszonyok személyes tapasztalataikkal bizonyára meg tudnák erősíteni, bővíteni Anna méltató szavait, ám Judit, amikor meglátogatom, inkább a terveiről beszél.
 
- Paloznakon jövőre leszünk húsz évesek. Ez az egyik legrégebben alakult társaság. A 2013-as Falunapkor átfogó, ünnepi kiállítást rendezünk a faluházban az ez idő alatt készült hímzések bemutatásával, melyek között több díjazott kézimunka is látható lesz. Szeretném, ha az itt kialakított stílus, mely a dunántúli fehér hímzésből, valamint a Balaton-felvidéki hímzések kedvelt motívumaiból állt össze, s mely a 2003-ban megjelent Paloznak népművészete című könyvben is tanulmányozható, hungarikum minősítést kapna. Talán még az sem földtől elrugaszkodott elképzelés, hogy a szakkör megkapja a Magyar Örökség Díjat. Megérdemelnék. Régi vágyam továbbá egy mézeskalács-alkotóház. Olyan közösségi tér létrehozása, ahol a faluban alkotó és termelő emberek bemutathatnák, árulhatnák a munkáikat. Ahol helyben lehetne dolgozni, akár a régi fonókban, vagy csak találkozni, beszélgetni, programokat szervezni, mintegy klubban. Olyan komoly érték jött létre itt is az évek során, amivel kezdeni kell valamit. Sok tervem, elképzelésem van még, s bár nem fiatalodom én sem, bőven ad erőt az értelmes és boldogító tevékenykedés az közösségért, a településért, Veszprém megyéért… a hazánkért.
 
Díjak és kitüntetések:
 
1991 Népi iparművész cím
2003 Paloznakért érdemérem a Hímzőkörrel
2003 Kulturális Örökség Minisztérium - Nagydíj a Hímzőkörrel
2005 Gránátalma díj
2007 OKM Közművelődési Főosztálya - Nagydíj
2008 Paloznakért Érdemérem
2009 Miniszterelnölki Hivalat - kiemelt Nagydíj minden szakkörnek
          Országos Kis-Jankó Bori hímzőpályázat - 2x I. díj
          Veszprém Megyei Közgyűlés Különdíja - többször a Hímzőkörrel
 
A fenti cikket Boda Balázs készítette,
megjelent a Paloznaki Hírmondóban.